A majdnem frankfurti zöld szósz - köszi mama!

Az párhuzamosak sosem érnek össze, vagy mégis? Húsvétkor mamánál jártunk és kaptunk tőle rengeteg friss petrezselymet és sóskát. Éppen aznap olvastam egy izgalmas receptet, amibe rengeteg zöld levél kell: a híres, frankfurti zöldfűszermártás. Először felrémlett a Grinch tiszteletére kihozott Heinz "zöld" ketchup, de gyorsan elhessegettem ezt a rémképet. Aztán vásároltam egy kis újrépát, almát és csirkemellett. Máris kész lett a vacsora. :)

Zöldfűszermártás a la Susa 1.0
1 csokor medvehagyma (mert az mindig van otthon :)
1 csokor petrezselyem
1 csokor sóska
2 főtt tojás
2 alma hámozva, darabolva, darabokra vágva
só, bors, pici xylit, ha savanyú lenne a sóska miatt

Ezeket mind a turmixgépbe és aztán kész is. Az új répát vajon megpirítottam kicsit és íme az eredmény.



Zöldfűszermártás a la Susa 2.0 estén a recept ugyanaz, csak alma helyett egy avokado talált helyet a turmixban! :)

Ígéret szép szó avagy kísérlet cukor- és lisztmentes mogyorókérmes palacsintára 1.0

Megígértem Nillának, hogy készítek neki ebből a kedvenc édességéből olyan verziót, ami szerintem egészséges. Hogy ne kelljen magát tömnie azzal a borzalommal. :) Sajnos egyelőre nem kapta török mogyorót - közbejött a Húsvét -, de hát ígéret szép szó, így megnéztem, mire jutok szezámkrémmel. Mert szerintem annak egészen hasonlít a mogyoróhoz az íze.

A krémhez: 
2 dl szezám krém - tahini
6 kanál kakaópor legalább
2 kanál xylit
2 kanál cukormentes narancs dzsem



A palacsintához:

kevés zabliszt
lenmagliszt
mandulaliszt
kevés zabtej
víz
2 tojás
pici só, pici xylit

A tésztát szokásos palacsinta sűrűségűre keverjük. Azt vettem észre, hogy lassabban sül, mint a normál palacsinta, és picit vastagabb lesz, de még kísérletezem vele. Kicsit törékenyebb is, ezért csak félbe hajtottam töltés után. Nem érte szó a ház elejét, a halk mümmögés is megvolt, úgyhogy elsőre sikeresnek ítélem a projektet. Folyt. köv. :)

Homlokon csókolt a tavasz - avagy saláta eperrel, sült karajcsíkokkal, zöldspárgával és medvehagymával

Végre megszereztem a hőn áhított zöld spárgát a zöldségesben, nem hiába vetettem be a Bambi-szemeket...
Na de mi legyen belőle? Imádom a vajat, imádom a spárgát, legyen valami izgalom, ezért kell az eper és kell valami kaland, így a medvehagyma sem maradhatott ki a tavasz csókjából. Mivel a Gyerek megfolyton éhes, kell bele egy kis hús. A csirkét unom, és csak nagy adagokban volt a boltban, hűtőm meg még mindig nincs, így maradt a sertés karaj.

Csináltam egy kis kencét a húsra oliva olajból és fokhagymból. Kicsi só és bors is került rájuk. Vajban pirosra sütöttem őket és csíkokra vágtam.
Ugyanebben a vajban - még tettem hozzá egy kicsit - nagyon gyorsan, kevés ideig hagyva a forróságban megpuhítottam a spárga rügyes felét. (A maradékból ma spárgakrémleves készül!) Csíkokra vágtam egy marék medvehagymát is, erre kerültek akkor a spárgák, a husik és az eper szeletelve. Meglocsoltam az egészet még egy kis oliva olajjal, pici só, bors és citromlé. És kész is a tavasz csókja!


Akkor, ami kelleni fog:
4 szelet karaj
500 gr zöld spárga
250 gr eper
egy csomag medvehagyma
só, bors, citrom, oliva olaj
15 dkg vaj

Cukkinis-kapros csoda! - avagy bementem a zöldésgeshez, de elfogyott a spárga

Tegnap nagyon sok spárgás receptet olvastam, így el is határoztam, hogy vacsorára bizony nálunk is az készül majd. De Bambi-szemekkel néztem a zöldsésgesre, amikor közölte, hogy elfogyott. Sajnos ez sem hatotta meg, így vettem sok friss kaprot és cukkinit és már láttam is a lelki szemeim előtt a vacsorát.

Cukkinis-kapros csoda!
2 db cukkini
50 dkg darált hús (mindegy milyen, én stertést találtam a közértben)
1 nagyobb póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor kapor
só, bors
1 deci zabtej
2 tojássárga

Felvágtam a cukkinit és a hagymát. Libazsíron megpirítottam a hagymát először, rá a husi, aztán a cukkini. Elkevertem a zabtejben a tojássárgáját, és szakszerűen legíroztam, hogy legyen egy kis szaftja is. Só, bors. Aztán ollóval beleaprítottam a kaprot. Aki bevállalósabb, az bele olvaszthat két háromszög Medve-sajtot, laktózmenteset, ha van.

Aztán a desszert. Paleovitálnál olvastam, hogyan készítsünk paleosan diós tésztát és már régóta fájt rá a fogam, így 10 perc alatt ez is elkészült. A maradékból pedig gyümölcsökkel reggeli is lett belőle. :)

Zabliszt (zabpehelyből)
Szezámliszt (szezámmagból)
2 tojás
víz
pici só
zabtej

Ezekből palacsintatészta, vastagabb lesz és nagyon finom. Ha megvan, akkor csíkokra vágom, hogy meglegyen a tészta élmény. Diót pedig xylittel daráltam és így került az egész tetejére.

Szendi vs. Cordain, avagy merre dobjam a kőbaltát? - 4. rész

Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés!


Már előre elárulom, én szeretek sózni. Persze csak mértékkel. Egy jó ízű ételt a mennyekbe tud emelni egy kis só. De, ha elsózzuk az ételt - esetleg szerelem vagy más baleset esetén -, gyakorlatilag ehetetlen lesz. Vannak ismerőseim, akik eszelősen sóznak, vannak, akik sehogy. Talán ez az egész ízlés kérdése is egy kicsit. Viszont a két szakértő ebben a témában teljesen más álláspontot képvisel. Az első olyan téma, amiben egy kicsit sem fedi egymást a két vélemény!


Mit mond Cordain? A kőkorszaki emberek nem sózták az ételeiket. "A legtöbb alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú diéta meg sem említi a só veszélyeit, sőt van olyan, amelyik még biztat is fogyasztására. Pedig orvosi bizonyítékok tömege hozza összefüggésbe a sóbevitelt a magas vérnyomással, a stroke-kal, a csontritkulással, a vesekővel, az asztmával és egyes daganatos betegségekkel is. A só hozzájárul az álmatlansághoz, a légi és tengeribetegséghez, a Ménière-szindrómához (gyötrő fülzúgás) és a terhességi magas vérnyomáshoz." "A kőkorszaki ember szinte alig használt sót, és sosem evett a legtöbb alacsony szénhidráttartalmú fogyókúrás diéta által propagált sós sajtokhoz, feldolgozott húsokhoz és konzervhalakhoz még csak hasonlót sem. Tegyünk egy szívességet szervezetünknek, és hajítsuk ki a sótartót, csakúgy, mint a kamrában található agyonsózott, feldolgozott, csomagolt és konzervételeket!"

Mit mond Szendi?  "Minden orvos az élettanórán kap egy patkányt, és azon megtapasztalhatja, hogy ha fokozza nála a sóbevitelt, nő a patkány vérnyomása. Utána élettanórán, majd belgyógyászaton a fejébe verik, hogy a magas sófogyasztás vizet tart vissza a szervezetben, ezáltal megnő a vér térfogata és így nő a vérnyomás. Egy orvostanhallgató ezeregy ilyen tételt megtanul, miért éppen ebben kételkedne? Az orvostudományi mítoszok az orvossá válás beavatási szertatásain keresztül ivódnak bele az orvosi gondolkodásba."  "Már a harmincas években felfigyeltek arra, hogy ha kiveszik a patkány fél veséjét, és sóval tömik, akkor magas vérnyomása lesz. De ezek az állatkínzások még csak a vese fontosságát hangsúlyozták." De minden kérlelhetetlen logikai érvelések közül ez a kedvencem, ez igazán "szendis"! "Mindegyik elemzés és vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a sófogyasztás népességszintű csökkentése, mint általános prevenciós technika, semmi előnnyel nem jár, ellenben számos kockázatot hoz magával. Kinek jutna eszébe a mogyorós csokit betiltani, csak azért mert egyesekben súlyos allergiás reakciót vált ki a mogyoró?" "Az bizonyos, hogy egészséges emberek semmit nem előznek meg a csökkentett só-diétával, sőt, esetleg bajt okozhatnak maguknak." (Forrás: Szendi Gábor honlapja)


Susa mondja: Az egyik gondolatom ezzel kapcsolatban az, hogy mindig is evett sót a családom és nekem vészesen alacsony vérnyomásom van, és a családban sem volt magas vérnyomásos problémás ember. A másik pedig az, hogy  Cordainnek az a mondása akár meggyőző is lehetne, hogy a kőkorszaki ember nem sózta az ételét. De, ha jobban utána olvasunk, akkor megfigyelhetjük, mennyi praktikájuk volt régen az embereknek a sózásra, már ha csak az indiános olvasmányaimra gondolok is sok jut eszembe. Én inkább Szendi tudományos cikkekre alapozott véleményére adok, plusz nagyon tetszik a vízi majom elmélet! Remélem, így kell írni! :)


Ti sóztok vagy sem? Vagy valami alternatíva?

Szendi vs. Cordain, avagy merre dobjam a kőbaltát? - 3. rész

A Könyvfesztivál belassította a folyamatokat, de ígéretemhez híven folytatom a két paleo titán összehasonlítását.


Fontos-e a bio vagy csak drága?


Szerintem ez egy igen fontos kérdés, mert sokszor hallom a paleolit táplálkozás egyik kritikájaként, hogy nagyon drága. Ami személyes tapasztalatom szerint nem igaz, mert inkább időigényes. Vagyis attól függ az, hogy mennyibe kerül, hogy mennyi időnk van. Ha szeretünk főzni, kísérletezni igen kis költséggel is nagyon finom dolgokat alkothatunk, de, ha rohanunk, úgy csak drága pénzen vigyázhatunk az egészségünkre, ez igaz.


Na de mint is mond Cordain? "Majdnem minden szükséges hozzávaló megtalálható a legközelebbi nagyáruházban – különösen, ha van benne biorészleg." Sokszor arra is felhívja a figyelmünket, hogy mindenképpen réten legeltetett szarvasmarhát vegyünk, semmiképp gabonával tápláltat. Hogy leszedjük a csirkének még a bőrét is. A tojásfogyasztásunkat is korlátozzuk nem csak mennyiségben, hanem Omega 3-mal dúsítottat vegyünk. Viszont Cordain nem annyira szigorú paleoja szerint elég 80%-ban a kőkorszaki diéta szerint táplálkoznunk, és 15%-ban azt ehetünk, ami csak eszünkbe jut. Akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mire is ezek a nagyon szigorú szabályok, ha háromszor egy héten (ez lenne a 15%) akár gyorsétterembe is mehetek hamburgert enni és leöblíthetem egy kis bio-tejjel? Valószínűtlennek tartom, hogy az ottani húspogácsában lévő szarvasmarha - már, ha van benne -, az valaha látott volna füves réteket... (Forrás: Loren Cordain: Paleolit étrend, Jaffa Kiadó 2011) De azért figyelmeztet ő is arra, hogy "a „bioszarvasmarha” megjelölés még nem jelent garanciát arra, hogy az állatot nem hizlalták gabonával. Kérdezzünk rá a hentesnél!" Azért a lelki szemeim előtt látom a hentes arcát, amikor megkérdezem, mégis mivel etették a jószágot? :-)


Szendi szerint: "A bioboltok telis-tele vannak ilyen hiedelmekre épülő „ősi”, meg „teljes értékű” egészséges élelmiszerekkel." Szendi szerint minden olyan ételt, amely a paleolit táplálkozáshoz szükséges, megtalálhatunk szinte bármilyen közértben, nem feltétlenül szükséges olyat vásárolnunk, amin a bio-felirat rajta van. Mert önmagában ettől nem leszünk egészségesek. De a Paleolit szakácskönyv Modern gyűjtögető című fejezetében sok hasznos, bio, de saját magunk által beszerezhető ételekhez ad nagyon sok hasznos tanácsot. (Forrás: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, Jaffa Kiadó 2009 és Szendi Gábor-Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv, Jaffa Kiadó 2010.)


Susa mondja: Abban szerintem egyik szerző sem, és én sem vitatkozom, hogy a (tényleg) bio és egyben paleo ételek, alapanyagok jobbak lehetnek. De attól egyetlen étel sem lesz egészséges, mert rajta van egy ilyen felirat. Ha tehetjük, vegyünk ilyen ételeket, de a gazdaságos áruházlánc boltjaiban is megtalálhatjuk - egy kis keresgéléssel - azokat az ételeket, amik fogyasztásába nem betegszünk bele.

Szendi vs. Cordain, avagy merre dobjam a kőbaltát? - 2. rész

A koleszterin jó vagy rossz?

De mi is az a koleszterin?

"A koleszterin egy viasszerű szerves anyag, a szteroid családjába tartozik.

A koleszterint a máj, a bélrendszer, a mellékvese és a reprodukciós szervek szintetizálják, naponta kb. 1 grammot. A koleszterin nélkülözhetetlen eleme a sejtek membránjainak, amelyeken keresztül a sejtek anyagokat vesznek fel és adnak le. A koleszterin alapvető az idegsejtek kommunikációjában is. Az agy szárazanyagtartalmának 10%-a koleszterin! A sejtek koleszterin nélkül működésképtelenekké válnának. A koleszterin nélkülözhetetlen az epesavak szintéziséhez, amelyek nélkül az emésztés nem működne. A nemi hormonok, a D-vitamin (ami valójában egy hormon), a stresszhormon (kortizol) és sok más hormon ugyancsak koleszterinszármazék. Alapvetően két típusát szokták megkülönböztetni, az LDL-t (Low Density Lipoprotein, vagyis alacsony sűrűségű zsírfehérje) és a HDL-t (High Density Lipoprotein, ami pedig a magas sűrűségű zsírfehérje). A koleszterin démonizálásához tartozik, hogy az LDL-t elnevezték „rossz” koleszterinnek, a HDL-t meg „jó”-nak. Az igazság az, hogy sem az LDL, sem a HDL nem koleszterin, hanem csupán a koleszterint szállító két zsírfehérje. Rájuk azért van szükség, mert a koleszterin vízben nem oldódik, ezért hordozó zsírfehérjékre van szükség. Az LDL szállítja a koleszterint a szervezetben mindenhova a sejtekhez, a HDL pedig a sejtek által leadott „elhasznált” koleszterint visszaszállítja a májba, ahol az lebomlik." (Forrás: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, Jaffa Kiadó 2009)

Szendi mondja: "...az embernek kiváló rendszere van arra, hogy vére koleszterinszintjét stabilan megvédje a táplálék hullámzó koleszterinszintjének hatásától. E ponton különösen nyilvánvalóvá válik, miszerint a koleszterinhipotézis egyik legalapvetőbb problémája, hogy ellentmond az állatok és az ember biológiai evolúciójának. A húsevő és mindenevő nem betegedhet meg attól, aminek fogyasztására évmilliók alatt adaptálódott." (Forrás: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, Jaffa Kiadó 2009)
"A koleszterinszint-csökkentő vizsgálatok ugyancsak rendre kudarcot vallanak. Sok éves, több ezer fős vizsgálatokban a placebót szedő csoportok halálozása vagy infarktusaránya alig különbözik a koleszterinszint-csökkentőket szedőkétől, miközben ezek a szerek bizonyítottan csökkentik a koleszterinszintet." (Forrás: Szendi Gábor-Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv, Jaffa Kiadó 2010)

 Cordain mondja: "Az alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú diéták tehát legjobb esetben is csak átmeneti eredménnyel járnak. Legrosszabb esetben pedig óriási bajokat képesek okozni hosszú távon, mivel megemelik az LDL-koleszterin szintjét, és ez szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet." "Az étrendben előforduló, feldolgozott és nagyüzemi állattartásból származó húsok túlzott fogyasztásából származó telített zsírsavak megnövelik a koleszterinszintet a vérben, de – hacsak az immunrendszer nincs krónikus gyulladásban – az érelmeszesedés valószínűleg nem fog sem infarktust, sem stroke-ot okozni. Ha hűen követjük a paleo diéta alapelveit, a zsíros húsok fogyasztása valószínűleg csekély hatással lesz egészségünkre és közérzetünkre – akárcsak vadászó-gyűjtögető őseinknél." (Forrás: Loren Cordain: Paleolit étrend, Jaffa Kiadó 2011)

Susa mondja: Én úgy vettem észre, hogy nagyjából ugyanazt képviselik, azaz a koleszterin szint nem befolyásolja a szívinfarktus kockázatát. De Szendi sokkal több kutatással, magyarázattal és számunkra is érthető tudományos állásfoglalással támasztja alá az igen markáns véleményét. És persze a humorérzéke is elég jó. Cordain pedig végig emlegeti, hogy azért csínján a koleszterinnel, a zsíros dolgokkal és paleo életmód mellett persze "csak csekély" az esélye akár az infarktusnak vagy az agyvérzésnek. Tehát fogyasszunk bátran természetes és finom húsokat, persze jó, ha azokat nem gabonán nevelik, de ne törődjünk a koleszterin szintünkkel, mert ez még hasznos is lehet. A legújabb kutatások szerint az idős kori elbutulás is szoros összefüggésben van az alacsony koleszterin szinttel!

Szendi vs. Cordain, avagy merre dobjam a kőbaltát? - 1. rész

Nagyjából két éve, Szendi Gábor Paleolit táplálkozás című könyvének megjelenése óta, igyekszem űrkorszaki ősember módjára enni és etetni. Először csak a kihívás miatt, de igazából meggyőzött. Azóta szívesen kísérletezem a vegetáriánus-paleoval, a vegán-paleoval vagy csak úgy egyáltalán a paleoval. Attól függően, kiknek is főzök éppen.

Eddig csak Szendi Gábor könyveit lehetett olvasni magyarul ebben a témában, de ezen a héten megjelent Loran Cordain, az "ős-paleolit"  orvos Paleolit étrend című könyve is. Kíváncsi vagyok, hogy mi a közös - valami biztosan, mert Szendi is sokat hivatkozik Cordainre - és mi a különbség a két rendszer, két szerző és nem utolsó sorban a magyar és az amerikai paleolit táplálkozás között.

De kik is ezek az emberek?

Szendi Gábor pszichológus, aki gyerekkorában folyton barkácsolt, kísérletezett, tudósok életrajzát olvasta, és arról ábrándozott, hogy majd egykor ő is nagy tudós lesz. Volt könyvkötő, matematikus és dolgozott dramaturgként is. De végül pszichológus lett és örök kételkedőként hamar "kihúzta a gyufát" a kollégái körében, viszont megírta a véleményét könyv formájában, amitől az olvasók viszont nagyra értékeltek és értékelnek azóta is. Ahogy a honlapján írja: "Úgy vélem, tenni kell valamit azért, hogy ne borítson el minket a tudományos szemét, hogy ne hintsenek port az emberek szemébe, ne mérgezzenek százmilliókat olyan gyógyszerekkel, amelyek hatástalanok. Az orvostudomány oly szorosan összefonódott mára a gyógyszeriparral, hogy "bedolgozóként" rengeteg új, valójában nem létező betegséget definiál, hogy legyen mire gyógyszert árulni. A medikalizációnak nevezett jelenség hihetetlen költségeket ró a társadalmakra, az emberekre, milliók élete kerül veszélybe téves hipotézisek és arra alapozott kezelések erőltetése miatt. Népegészségügyi programok, milliárdos gyógyszerüzlet épül a koleszterinhipotézisre, amely alapjaiban téves, valójában egy blöff. Ugyanez a helyzet a depresszióiparral, ahol a pszichiátria a gyógyszeriparral összefogva hihetetlen méretű propagandát fejt ki a tudományosan megfoghatatlan "depresszió betegség" antidepresszánsokkal való kezelésére. De létezik pánikipar, szorongásipar, hiperaktivitás ipar, és a többi. Az orvostudományi kutatások többségét ma már profitorientált cégek szponzorálják, s nekik muszáj, hogy megtérüljön, amit befektettek. A tudomány és a kutatás ellenőrzése mára kicsúszott a társadalmi ellenőrzés alól."

Loran Cordain 1981-ben végzett orvosként, majd tanított is. Több száz tudományos publikációjával az egyik vezető szakértője lett az emberi táplálkozásnak. Több könyvet jegyez a témában, a sportolóktól a kamaszokig, a kísérlezető kedvű háziasszonyokig mindenkihez szólnak. "Cordain szerint ez a diéta valóban csodákra képes, pedig nem tartalmaz egyetlen varázsszert sem: csupán azokat az alapanyagokat, amelyekhez az ember az évmilliók során alkalmazkodott." Nekem a könyve talán olvasmányosabb, de a magyar körülményekhez kevésbé adaptálható ételeket is javasol előszeretettel. 


A sorozat további részeiben összehasonlítom 10 ponton Szendi és Cordain paleolit ajánlásait és a saját tapasztalataimat.

1. A koleszterin jó vagy rossz?
2. Fontos-e a bio vagy csak drága?
3. Sózni vagy nem sózni, ez itt a kérdés
4. A gyilkos sajt?
5. Csoda-e a PH-csoda?
6. Mivel édesítsünk, ha édesítünk egyáltalán?
7. Koffeines, vagy koffeinmentes
8. Strapáljuk magunkat avagy szükséges-e a testmozgás
9. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? De melyiket együk és melyiket ne?
10. Mikor szedjünk D vitamint?


De várom ám a ti véleményeteket is!

Kitört a pesti turmix láz!

Tegnap nem bírtam magammal és rám tört a turmix láz! Készítettem egy csomó félét, a lényeg, hogy nincs benne tej, nincs benne cukor. Csak egy képet teszek fel, mert színre kb. ugyanaz lett mindegyik, mivel a piros gyümölcsök még elég drágák, vagy csak simán nem kaphatóak még. Bár most eszembe jutott a mirelit téma is, szóval holnapra színkavalkádra készüljetek.

Az alap keverék a következő:
2 dkg kókusz reszelék
1 banán
1 deci zabtej
Ehhez adtam egyszer narancs vizet és egy deci vizet(minden arab boltban lehet kapni, fele annyiért mint a bio boltokban), egyszer körtét és egy deci vizet, egyszer pedig  egy marék mazsolát, egy deci szilvás-sárgabarackos teát és egy kanál pirított, őrölt szezámmagot. Mondanom sem kell, ez lett a legjobb!
Nektek melyik a kedvenc turmixotok?

Mai sztárunk: a napraforgó mag, tisztességes nevén szotyi

A napraforgó magja vitamin- és ásványi anyag tartalma révén jótékony hatással van számos problémára. E vitamin tartalma támogatja a testet az oxidációs folyamatok megerősítésében, fontos szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a vér koleszterinszintjének csökkentésében, a vérnyomás kedvezőbbé tételében, hasznos összetevője daganatmegelőző étrendnek, valamint sportolók számára is ajánlható. Élelmirost tartalma miatt a fent említett megbetegedésekben szenvedőkön kívül a cukorbetegek, székrekedéssel küzdők, kismamák és idősek számára is javasolható. A napraforgómag kiemelkedő B1-vitamin-forrás, melynek fontos szerepe van a szénhidrát-, aminosav- és az alkohol-anyagcserében. A magban lévő magnézium és kalcium hozzájárul a csontritkulás megelőzéséhez, és a már kialakult betegség kezelésében is szerepe van, a kálium pedig támogatja a szív és az idegrendszer működését.

A rendkívül tápláló és egészséges magot lehet egyszerűen rágcsálni, olaját fogyasztani, vagy teát főzni belőle. A népi gyógyászat szerint megfázás esetén a napraforgó mag tea segít a légzőszerveknek és a kiválasztó rendszernek. Tartós meghűlés, nyálkalerakódás, izzadás esetén különösen hasznosnak tartják teáját. Elkészítési módja: 1 liter vízhez adjunk egy csésze kissé tört hámozott vagy héjában lévő, de összetört napraforgót és fél órán és főzzük lassan forralva. Na ezt még nem próbáltam! Ti?


Na de egy két recept a la Susa, hogy ne csak rágcsálni tudjuk:

Zellersaláta lila hagymával és napraforgómaggal
2 fej zeller
2 fej lila hagyma
snidling
citromlé
só, bors, olíva olaj

A zellert vékony csíkokra vágjuk, hagymát felkockázzuk. Sokan megfőzik a zellert, de szerintem nyersen sokkal finomabb, ahogy a cékla is. De az egy másik recept lesz. Összeöntjük, rá az olíva olaj, a só, a bors, meg a citromlé. Ollóval szabdaljunk rá snidlinget, mert finom és szép a színe.És kész is. :)

Az ellenállhatatlan napraforgó krém
20 deka szotyi
ízlés szerint fokhagyma (én szeretem a sokat)
aki szereti, tehet bele olívabogyót vagy kapribogyót
olíva olaj vagy kókuszzsír

Pirítsd meg, ne szenesítsd, magában a szotyit, aztán darálóba vele. Fokhagymát össze kell zúzni, bogyókat szintén. Az egészet aztán egy edényben krémesre kell keverni a olajjal vagy egy kis kókuszzsírral. Ne félj, nem lesz kókusz íze. De ha van egy kis ghee (tisztított vaj) otthon, szerintem azzal a legfinomabb.

Ai Weiwei napraforgómagjai - művészet és szabadság

Május elejéig látható Ai Weiwei kínai képzőművész kiállítása a londoni Tate Modern hatalmas turbinacsarnokában. A kiállítás maga is fantasztikus, a számtalan porcelánból készült napraforgó magot 1600 kínai kézműves évekig festette kézzel, ezzel munkát és megélhetést biztosítva egy falu munka nélkül maradt lakosságának.  A kiállításról sok cikk és beszámoló megjelent, azonban Weiwei néhány nappal ez előtti letartóztatása és ez idáig ismeretlen holléte az alkotásnak hátborzongató jelentőséget és megindító időszerűséget kölcsönöz.


A video egyszerűen lenyűgöző! Érdemes végig nézni. Nem az a lövöldözős, gyilkosos, de érdemes rá időt szánni.



A cikket teljes egészében a stilblogon olvashatjátok!

Ami közben eszembe jutott, hogy mi csak azt hisszük, hogy olyan nagyban különbözünk Kínától. Nálunk is be lehet börtönözni embereket, csak úgy. De legalább tudjuk, hol vannak és kiállhatunk értük. Free Geréb Ági!

PPP - Paleo Piknik Puritánoknak

Úgy esett a szombat, hogy fogta magát 4 felnőtt, 1 majdnem felnőtt, meg 7 kutya és 2 autóval elindultak piknikezni. Az idő szép volt, bár orkán szerű szél fújt néha, de ez nem szegte senki kedvét az első, munka mentes, tavaszi napon.

Készültem rendesen. Sütöttem paleo kenyeret (magvak, kis szemű zabpehely, 2 tojás, só, bors, víz)  készítettem gombakrémet (gomba felkockázva, hagymán pirítva, medvehagymával és fokhagymával, sóval, kakukkfűvel ízesítve és turmixolva) és padlizsánkrémet (padlizsán egyben megsütve, héja lehúzva, kockázva, fokhagymával és medvehagymával, sóval, borssal turmixolva) . Plusz felturbósítottam egy kis kókusszal Elmira csokis-banános krémjét. Ja és még vittem sárgarépa és zeller csíkokat. Szóval a siker eleve garantált volt, mert ennyi cuccnak mindenki örül.


Na és nem elhanyagolható az a tény, hogy ezek a dolgok nagyon finomak, még akkor is, hogyha minden átlagos hagymaevő felsikított volna az első mártásnál az ipari mennyiségű fok -és medvehagyma ízlelése pillanatában. Ne de nem így az én kedves barátaim!

Saci készült a kutyákoknak is sajtos-békönös falatkákkal, így még lelkiismeret furdalásunk sem lehetett szerencsére. Mi heverésztünk, az ebek szaladgáltak, a vitorlázó repülők pedig alacsonyan szálltak.

Ti mit ennétek szívesen egy pikniken?

Mindenki főz, akkor én is - de miért is?

Akkor most vendéglátós leszel, mint anyád? - kérdezte édesapám, amikor elmondtam, mivel szeretnék inkább foglalkozni. Mit mondhattam mást, igen. Imádok vendégeket látni, főleg, amikor esznek. :)

Az egész úgy jött, hogy mindig én főzök, ha baráti összejövetel van vagy kirándulás. Aztán elkezdték szervezni Balázsék az Intergált Masszázs és Mozgás tábort, ahol az első nagy kihívásokkal néztem szembe: idegen konyha, 15 állandóan éhes vegás és egy szigorúan vegán család. Reggeli, ebéd, vacsora, 4 napig. Nem volt kis feladat, pedig akkor a paleo még sehol sem volt! :) De mindenkinek bejött a koszt, sőt, a következő évben már úgy jöttek, hogy az én főztömet keresték. Mert hallották, hogy milyen jó!

Imádok főzni! Szerintem ezért jó, amit csinálok! Benne van a tettvágy, a vidámság, a jó kedv. Ha rossz kedvűen főzök, sosem lesz igazán jó. És persze sosem tudok kétszer pont ugyanúgy főzni semmit.

Aztán tavasszal 17 vegán jógira főztem (aztán persze kibírták a tojást és a sajtot!) Berlinben és akkorra már tudtam, mivel szeretnék a jövőben foglalkozni! Embereket etetni és szeretni! Imádom a kis mormogásokkal teli, elégedett csendet, amikor esznek! Akkor tudom, hogy mindent jól csináltam! Azonnali visszacsatolás, dicsfény és siker! Ez kell nekem!

Medvehagymás cukkini krém, ha éhes a gyerek

Este van, ki ki nyugalomba'. De éhes a gyerek, jön jógáról, és nincs otthon semmi, csak megmaradt cukkini, amit elfelejtettem megfőzni a hétvégén és egy csomag medvehagyma. Mi legyen? Hát ez.

Ami kell hozzá: 2 db cukkini, egy marék medvehagyma, fél szár póréhagyma, só, bors, egy kis oliva olaj.

Darabol, pirít, turmixol. Ebben a sorrendben. A medvehagymát nyersen a turmixolás előtt becsempész és kész.
Gyerek boldog, már nem éhes. Iskolába is ezt követel! :)

Soha többé sült krumpli!

Be kell vallanom, tegnap elkapott a vásárlási láz. A Gyerek hegyekben hozza a jó jegyeket, rendesen viselkedik, még takarít is önszántából a lakásban. Nem volt mit tenni, nincs több ellenérv, miért is ne mehetnénk "soppingolni".

De ez a tevékenység igen közel visz minket a bizonyos, messziről elkerülendő gyorséttermekhez, ahová a Gyerek úgy megy, mintha karácsony lenne. Rábeszélt, én meg hagytam. De már a fizetésnél bántam az egészet.

Azóta töröm a fejem, hogy mit adjak neki a kedvenc sült krumplija és hagyma karikája helyett. Most találtam egy szuper oldalt, amin még vár egy-két recept a paleosításra, de ez már most az!

Kókusz olajban pirított sárgarépa és hagyma

5-6 db nagy, friss sárgarépa
1 nagy vagy 2 kicsit vöröshagyma
kókusz olaj (szerintem a kókuszzsír is megfelelő)
vaj, só ízlés szerint
A répát hosszú, vékony csíkokra (zsülienre) vágd, a hagymát karikákra. Melegítsd fel a kókuszzsír és a vaj keverékét és süsd meg benne szép ropogós, barnára a zöldségeket. Utána sózd és már tömhetitek is! :)

Szőke nő ül az anyósülésen egy BMW-ben

És közben ordít a riasztó.

Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem ez a látvány fogadott, amint kijöttem a metróból. Éppen rohantam a moziba, mert szokás szerint késésben voltam, valahogy nem tudtam nem kérdőn bámulni rá.

Viszont végre nem unatkoztam, néha kacarásztam is, egészében véve jól éreztem magam. Ez manapság ritka nálam moziban. Csak a borzalmas felirat fordítás zavart, na de nem lehet mindenki Speier Dávid...

Csúcshatás, azaz Limitless az eredeti címe a filmnek, ami jobban visszaadja, miről is szeretne hozzánk szólni a rendező úr. Mert a kissé kókadt sorsú írónk egy agyturbósítót kap, amitől minden megváltozik. Egy különleges drog, amitől nem stumm leszel, hanem zseni! Mert persze mindenki "tudja", hogy csak kevés százalékát használjuk az agyunknak, így a lehetőségeink is elég limitáltak az életben. Ezeket a ki nem használt lámpákat kapcsolja fel a cucc, amitől minden világos lesz hirtelen. Meg persze van szerelmi szál és krimi is, meg egy kis politika.

Ez így önmagában nem annyira villanyozna fel, de magával ragadott már a főcím és a zene is a Berlin Callingban jött be ennyire utoljára! Bradley Coopert meg bevettem a kedvencek közé. Már értem, mit bír rajta Rene Zellweger, csak fordítva nem tiszta még a dolog. De hátha hozzájutok egy ilyen pirulához én is egyszer, mert ezt biztosan kipróbálnám! Addig is megemelem a család omega3 adagját! :)

Deniro meg hozta a meleg kalózt a Csillagporból, bár most kőkemény pénzembert játszott... :-)

Az omega3-ról jutott eszembe Elmira receptje, a lazac tatár avokádó krémmel!

35 dkg friss lazacfilé
3 ek. olívaolaj
1 ek. egész apróra vágott lilahagyma
1 ek. aprított édeskömény levél
1 ek. aprított metélőhagyma
1 ek. aprított petrezselyemsó, frissen őrölt bors, ízlés szerint
2 érett avokádó
2 ek. friss grapefruit lé
2 ek. + 1 ek. friss citromlékaviár a tálaláshoz

A lazacfilét éles késsel egészen apróra vagdaljuk. Sózzuk, borsozzuk, összekeverjük az olíva olajjal, lilahagymával, és a zöldfűszerekkel. Meglocsoljuk a grapefruit és citromlével és hideg helyen minimum 2 órát érni hagyjuk.
Az avokádó kikapart húsát kevés citromlével, sóval, borssal összekeverjük.
Tálalás előtt közepes méretű tányérokon tetszőleges formára alakítva tálaljuk a tatárt és mellé adunk egy kanál avokádókrémet. (Lehet két evőkanállal is formázni). Kaviárral és zöldfűszerekkel, citrommal díszítve tálalhatjuk. 
Egy másik nagyon szép tálalási mód, ha egy nagyobb, kerek fém pogácsa szaggatót vagy kekszkivágót leteszünk a tányér közepére, kb. 1 1/2 cm magasan megtöltjük lazactatárral, szépen elsimítjuk a tetejét. Erre egy réteg ugyanolyan vastag avokádó krémet kenünk, majd a formát óvatosan lehúzzuk róla. A tetejét ugyanúgy kaviárral, snidling szálakkal díszítjük.

Meggyes fasírt, hehe.

Amikor először kiírtam, hogy meggyes-medvehagymás fasírtot sütök, mindenki kíváncsi lett. Persze volt, aki csak óvatosan - tyű, biztosan fura lehet - és volt aki egészen intenzíven - ide és ide küldheted!

Nem tudom, a látvány visszaadja-e a lényeget, és előre elnézést kérek a LOMO-filterért a képeken, de az íze isteni. Már annak, aki már az áltisiben imádta a cipőtalp-marha szeletet gyümölcsszósszal és főtt krumpival... Mert annak ez a mennyország!:)

A receptet Elmira paleo konyhájából vettem, de eggyel kevesebb tojással és annál több pirított és megdarált szezámmaggal készítettem. A képen egy kis paleo kenyérrel dekoráltam a végeredményt a fotó kedvéért.