Akkor most vendéglátós leszel, mint anyád? - kérdezte édesapám, amikor elmondtam, mivel szeretnék inkább foglalkozni. Mit mondhattam mást, igen. Imádok vendégeket látni, főleg, amikor esznek. :)
Az egész úgy jött, hogy mindig én főzök, ha baráti összejövetel van vagy kirándulás. Aztán elkezdték szervezni Balázsék az Intergált Masszázs és Mozgás tábort, ahol az első nagy kihívásokkal néztem szembe: idegen konyha, 15 állandóan éhes vegás és egy szigorúan vegán család. Reggeli, ebéd, vacsora, 4 napig. Nem volt kis feladat, pedig akkor a paleo még sehol sem volt! :) De mindenkinek bejött a koszt, sőt, a következő évben már úgy jöttek, hogy az én főztömet keresték. Mert hallották, hogy milyen jó!
Imádok főzni! Szerintem ezért jó, amit csinálok! Benne van a tettvágy, a vidámság, a jó kedv. Ha rossz kedvűen főzök, sosem lesz igazán jó. És persze sosem tudok kétszer pont ugyanúgy főzni semmit.
Aztán tavasszal 17 vegán jógira főztem (aztán persze kibírták a tojást és a sajtot!) Berlinben és akkorra már tudtam, mivel szeretnék a jövőben foglalkozni! Embereket etetni és szeretni! Imádom a kis mormogásokkal teli, elégedett csendet, amikor esznek! Akkor tudom, hogy mindent jól csináltam! Azonnali visszacsatolás, dicsfény és siker! Ez kell nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése