Új év, új kezdet, bla bla bla

Talán tavaly előtt (de durva ezt leírni) karácsony körül készült az utolsó bejegyzés. Azóta annyi minden történt, hogy még belegondolni is sok, és sokszor nem is tudtam, merre visz majd az utam. Egyszer majdnem biztos voltam benne, és nagy törést okozott, hogy mégsem sikerült - igazából rajtam kívül álló okok miatt. De nagyon sokat tanultam belőle, és már egyáltalán nem bánom, mert így jutottam el oda, ahol most vagyok, és akikkel most vagyok. Ezért hála a tavalyi évnek, az Univerzumnak, vagy bárkinek, aki közben járt. Azt csinálom, amit szeretek: főzök embereknek, és könyvekkel foglalkozom, mert az is régi szerelem. Végül, de nem utolsó sorban pedig már nem csak csajok vannak a csapatban, hanem akadt egy bátor fiú is, aki bemerészkedett közénk, sőt itt is ragadt.

Mostanra viszont elkezdett hiányozni ez az egész írás, főzős, tapasztalatmegosztós dolog. De azt is tudom, hogy nem szeretnék csak és kizárólag receptekről, paleóról beszélgetni veletek. Amikor azon gondolkodtam, hogyan tovább, akkor felmerült, hogy kezdjek egy új blogot, amiben Susa nem a konyhában van, hiszen ezt éreztem olyan szorítónak. De Gergő egyszer csak így szólt, amikor éppen előadtam neki ezt a gondolatmenetemet: De Susa, te a konyhában érzed magad a legjobban, a konyhában olvasol, a konyhában gondolkodsz és a konyhában neveled a gyerekedet, Miért ne maradhatna így az egész, ahogy van? És tényleg. Szóval éppen egy kis átalakulást tervezek, témákkal, optikai tunninggal, meg ilyesmivel, de mindenképpen folytatom. És itt lesznek majd a Kőbaltás kismama dolgok, a főzős kalandozások és az agymenéseim is az állandó helykeresésről.

Tehát boldog mindent nektek is 2015-re és már most bizsereg az összes porcikám, annyi jó dolog fog történni idén! Küldöm a csít nektek is!