2013. március 28., csütörtök

Szerelmem a kelbimbó, barátkozzatok ti is vele bátran!

Első említésre sokan fanyalognak, a kelkáposzta főzelék jut eszükbe, pedig szerintem nagyon finom dolog a kelbimbó. A vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag kelbimbót Belgiumban nemesítették a 19. században - épp ezért sokáig brüsszeli káposztának is hívták. A káposztafélék családjába tartozó zöldség nem csupán igazi téli ételkülönlegesség, hanem egészséges is.
A benne lévő szulforafánnak köszönhetően serkenti a májban azoknak az enzimeknek a termelését, amelyek a méreganyagok kiválasztásáért felelnek. A vegyületnek köszönhetően a kelbimbó csökkenti a daganatos betegségek kockázatát is.

Magas a rosttartalma és kiváló C-, illetve - anyagcsere-javító - B-vitamin-forrás, ráadásul vízhajtó hatású káliumban is bővelkedik. A növény jellegzetes ízét a sinigrin nevű fitovegyület adja, amely kutatások szerint rákellenes hatású. Ráadásul még a hó alól is frissen szedhető.

És azoknak, akik már értik, de még nem szeretik, itt egy 15 perces fogás, ami szerintem isteni. Köretként is használható, de mi ketten jól laktunk egy adagból ma vacsorára.

Kelleni fog:
4-500 gr fagyasztott vagy friss kelbimbó
3-4 evőkanál libazsír
2-3 gerezd fokhagyma
pár szelet házi mangalica sonka (nekem az volt itthon, de bármilyen sonka jó, esetleg kolbász)
só, bors, füstölt paprikapor

A libazsíron megfuttatom a sonkát, belereszelem a fokhagymát. Egy kicsit pirulnak együtt, erre dobom a kelbimbókat (ha nyers, akkor esetleg egy kis vizet is, és fedő alatt párolnám egy kicsit, de most fagyasztottat használtam). Sózóm, borsozom és megszórom a füstölt paprikaporral (ha nincs otthon csak sima, az is jó, de ettől még különlegesebb lesz az íze).

Amikor már kicsit megpuhult, de nem főtt szét a kelbimbónk, készen is vagyunk.

Jó étvágyat! Remélem, sikerül rehabilitálni ezt a fura nevű, de annál izgalmasabb zöldséget!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése