Minden napra egy leves: sütőtök, az ezer arcú

Imádom a sütőtököt mindenhogy. Sülve, főve, levesnek, sütinek, köretnek, innivalónak, bárhogy. Levest is sokféleképpen lehet készíteni, de itthon ez a kedvenc.

Hozzávalók 6-8 adagra:

1 nagyobb sütőtök feldarabolva
1-2 fej vöröshagyma
1 liter házi kókusztej (vagy boltit lehet hígítani, mert az nagyon sűrű, abból nem kell, max 2-3 deci felhúzva 1 literre.)
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors,
garam masala (indiai fűszerkeverék)
egy narancs leve (elhagyható)

A sütőtököt megsütöm, a hagymát megpirítom. Ha megsült a tök, akkor a húsát beleteszem a pirított hagymás edénybe, kicsit összesütöm őket. Beleöntöm a kókusztejet, sózom, borsozom, belekerül a garam masala. Megvárom, amíg felforr. Aztán kész is. Még mehet bele a narancslé. A tetejére pirított tökmag, tökmag olaj, csíra, bármi mehet. Aki szereti, egy kis gyömbért is reszelhet bele,

Máshogy: aki nem szereti az indiai ízvilágot, vagy mást is kipróbálna, az nyugodtan kipróbálhatja ugyanezt, csak kókusztej helyett vízzel és kakukkfűvel, petrezselyemmel.

Minden napra egy leves: cékla a gyönyörű

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom a céklát. Mindenhogy. Legkevésbé az ecetes, hagyományos, ecetes verziót. De sülve, főve, levesnek, köretnek, mártogatósnak.... Húúú...

Ez itt a mi kedvenc verziónk levesre. Nagyjából 20 perc alatt kész. Csak azért ennyire sok idő, mert ennyi kell körülbelül, mire megfő.

Ha kis baba, vagy nagyobb baba van a háznál, akkor egy kisebb adagot lehet pürésíteni, vagy ahogy az én lányom szereti, csak úgy kézzel a főtt cékla darabokat.

Hozzávalók kb. 6 adagra

4-5 nagyobb cékla hámozva, darabolva
3-4 nagyobb alma hámozva, darabolva

(A hámozással még hezitálok, mert próbálok minél kevesebb szemetet termelni a háztartásunkban, és a hámozás elég feleslegesnek tűnik néha, viszont sok szeméttel jár.)

4-5 babérlevél
só, bors ízlés szerint

A feldarabolt céklát, almát a babérlevéllel megfőzöm. Aztán a leveleket kiveszem, a többit a levével turmixolom, sózom, borsozom, és kész. Ennyi. A jó céklának annyira isteni az íze, nem kell több extra bele. Az alma pedig puhítja és gazdagítja az összképet. A tetejére csírát, pirított magot, vagy puffasztott amarantot is tehettek.

Új év, új kezdet, bla bla bla

Talán tavaly előtt (de durva ezt leírni) karácsony körül készült az utolsó bejegyzés. Azóta annyi minden történt, hogy még belegondolni is sok, és sokszor nem is tudtam, merre visz majd az utam. Egyszer majdnem biztos voltam benne, és nagy törést okozott, hogy mégsem sikerült - igazából rajtam kívül álló okok miatt. De nagyon sokat tanultam belőle, és már egyáltalán nem bánom, mert így jutottam el oda, ahol most vagyok, és akikkel most vagyok. Ezért hála a tavalyi évnek, az Univerzumnak, vagy bárkinek, aki közben járt. Azt csinálom, amit szeretek: főzök embereknek, és könyvekkel foglalkozom, mert az is régi szerelem. Végül, de nem utolsó sorban pedig már nem csak csajok vannak a csapatban, hanem akadt egy bátor fiú is, aki bemerészkedett közénk, sőt itt is ragadt.

Mostanra viszont elkezdett hiányozni ez az egész írás, főzős, tapasztalatmegosztós dolog. De azt is tudom, hogy nem szeretnék csak és kizárólag receptekről, paleóról beszélgetni veletek. Amikor azon gondolkodtam, hogyan tovább, akkor felmerült, hogy kezdjek egy új blogot, amiben Susa nem a konyhában van, hiszen ezt éreztem olyan szorítónak. De Gergő egyszer csak így szólt, amikor éppen előadtam neki ezt a gondolatmenetemet: De Susa, te a konyhában érzed magad a legjobban, a konyhában olvasol, a konyhában gondolkodsz és a konyhában neveled a gyerekedet, Miért ne maradhatna így az egész, ahogy van? És tényleg. Szóval éppen egy kis átalakulást tervezek, témákkal, optikai tunninggal, meg ilyesmivel, de mindenképpen folytatom. És itt lesznek majd a Kőbaltás kismama dolgok, a főzős kalandozások és az agymenéseim is az állandó helykeresésről.

Tehát boldog mindent nektek is 2015-re és már most bizsereg az összes porcikám, annyi jó dolog fog történni idén! Küldöm a csít nektek is!